A Turjánvidéken található 5757 hektáros terület a hajdani tartós vízborításnak és birtokrendszernek - ahol a külterjes állattartás volt a jellemző - köszönheti természetközeli állapotának megmaradását. Jellegzetes élőhelyei a magassásosok, zsombékosok, az üde és kékperjés láprétek, valamint a sztyepprétek. Számos ritka lepkefaj élőhelye.

Különleges növényei: pókbangó, szúnyoglábú bibircsvirág, mocsári kardvirág
Különleges állatai: rákosi vipera, elevenszülő gyík, hamvas rétihéja

A Duna árterét szövevényesen behálózó erek mellett gátszerűen felmagasodott folyóhátak közötti lefolyástalan vízterekből alakultak ki a szikes tavak és a tavakat övező változatos vizes élőhelyek. A 3905 hektár kiterjedésű területen a nagy felületű, sekély, és táplálékban gazdag nyílt vizek a vonulási időszakban a vízimadarak tömegeinek nyújtanak ideális pihenőhelyet.

Különleges növényei: agárkosbor, poloskaszagú kosbor, törpe nőszirom
Különleges állatai: evezőlábú rákok (zooplankton), gulipán, gólyatöcs, dankasirály

Az 1992 hektáros területen találhatóak Magyarország utolsó mozgó homokbuckái, ahol még ma is figyelemmel kísérhető a szél felszínformáló munkája. A legjellemzőbb és a legnagyobb területet uraló növénytársulás a nyílt homoki gyep. A buckavonulat keleti oldalán négy, ma jobbára száraz szikes tómeder található (Kondor-tó, Szappan-szék, Szívós-szék és a Hattyú-szék).

Különleges növényei: báránypirosító, naprózsa, homoki árvalányhaj
Különleges állatai: hangyaleső, öves homokfutrinka, homoki gyík, búbos banka

Ágasegyháza és Orgovány községek között elterülő, mocsarakkal, láprétekkel, nedves kaszálókkal, szikesekkel és homokbuckákkal tarkított táj, kiterjedése 3753 hektár. A legmélyebb térszinteken nádasok és magas növésű sásosok-rekettyefűzesek tenyésznek. A mocsarakat, réteket felváltó buckavidék formakincse megegyezik a fülöpházival és a bugacival, de növényzete a kettő közötti átmenet.

Különleges növényei: szibériai nőszirom, homoki imola, csikófark
Különleges állatai: Metelka-medvelepke, homoki szemeslepke, szalakóta, északi pocok

Bugac a 11.488 hektáros kiterjedésével a nemzeti park legnagyobb területe. A területen végighúzódó két nagy buckavonulaton sűrűn váltják egymást a szélbarázdák, a garmadák és az élesen kipreparálódott maradékgerincek. A buckasorokat északkelet felől a bugaci puszta váltja fel. Az Ősborókásban szárazságtűrő borókás-nyaras erdők alakultak ki.

Különleges növényei: fekete kökörcsin, bugaci nőszőfű, homoki kikerics, homoki nőszirom
Különleges állatai: fűrészlábú szöcske, szalakóta, sárgarigó, aranysakál

A Duna alacsony árterén a XIX. századi folyamszabályozás után a hazánkban legkarakteresebb formakincsű, folyóvízi eróziós formákkal tagolt, szaggatott, ugyanakkor sekély, időszakos vizekkel tarkított pusztaság jött létre. A 6241 hektáros területen szikes mocsarakat, réteket, vakszikes felszíneket és egyedülállóan magas szikpadkákat találunk. A talaj magas sótartalmáról a „sóvirágzás” árulkodik.

Különleges növényei: sziki őszirózsa, magyar sóballa, őszi füzértekercs
Különleges állatai: ugartyúk, széki lile, kerecsensólyom

A Duna-Tisza közén, az egyik legfontosabb természetes vizes élőhely, mely a Turjánvidék közepén helyezkedik el. A közel 3000 hektáros területen a változatos vizes élőhelyeket üde rétek, láperdők és homokbuckák övezik. Élőhelyrekonstrukciólnak köszönhetően nyílt vizes élőhelyeket is kialakítottak az elmúlt évtizedben.

Különleges növényei: fehér tündérrózsa, méhbangó, mocsári kardvirág
Különleges állatai: lápi póc, mocsári teknős, fülemülesitke, vidra

A nemzeti park legkisebb területének (1038 hektár) festői szépségét a Szikrai és Alpári Holt-Tisza ágak, az azokat kísérő liget- és láperdők, ártéri mocsarak és mocsárrétek adják. A holtágak gyékényes-kákás partjait a nyíltabb vizeken a tündérrózsás-sulymos hínártársulások váltják fel. A magasabb térszinteken a galériaerdőkben évszázados tölgyek és a matuzsálemi kort megért fehér nyarak élnek.

Különleges növényei: kontyvirág, békaliliom, kései margitvirág
Különleges állatai: farkasalma lepke, mocsári béka, hamvas küllő, vízi denevér

Ez a 22.226 hektáros terület magában foglalja a Tisza jobb partján található hullámteret és az árvízvédelmi töltéseken kívül elterülő mentett területeket. A XIX. századi folyószabályozások során alakult ki a Labodári- és az Atkai-holtág. A mély fekvésű semlyékekben természetes állapotú (Büdös-szék), vagy halastóvá alakított szikes tavakkal találkozhatunk (Csaj-tó, Fehér-tó).

Különleges növényei: bárányparéj, magyar sóvirág, vetővirág
Különleges állatai: szerecsensirály, kékbegy, rétisas, daru

A 2260 hektáros terület a Tiszántúlon, a Tisza bal parti hullámterében fekszik, ahol a vízjárás döntően befolyásolja a terület állapotát, élővilágát. A gyakori árvizek és a lassú száradás miatt a terület nagy része mára már ármentesített. A holtágak és az állandó vizű mocsarak növénytársulásai mellett, a természetesen erdősült területek és a telepített erdők is értékesek.

Különleges növényei: nyári tőzike, kései margitvirág, sulyom, rucaöröm
Különleges állatai: tiszavirág, vidra, vadmacska, hód

A Duna-Tisza közének ez a határmenti sávja – Kelebia, Öttömös, Ásotthalom és Mórahalom homok- és löszvidéke – hajdan üde rétek, szikesedésre hajlamos buckaközök, homok-és löszpuszták finom tagoltságú mozaikja lehetett. A táj egykori arculatát ma már csak maradványfoltok őrzik. Az északi részegységen homoki élőhelyek jellemzőek, a déli területfoltjai a határövezetben húzódnak.

Különleges növényei: egyhajúvirág, tarka sáfrány, mocsári kardvirág, tartós szegfű
Különleges állatai: mocsári béka, lápi póc, gulipán, délvidéki földikutya